Szaniszló Ferenc a Világpanoráma 2010. január 1-jei adásában kitűnően összegzi a magyar nemzet régi és mai ellenségeit.

A videó linkje (mert beágyazni sajnos nem sikerült): https://www.youtube.com/watch?v=xWJW7Je3xpQ

Magyarország ott van, ahol mi vagyunk, ahol mi akarjuk, szeretjük. És Magyarország addig van, ameddig mi akarjuk, szeretjük. Ebben semmilyen euroantanti, törpeantanti és egyéb határszabászok, a pánszláv- és románpárti amerikai-brit politika nem gátolhat meg minket. Kassától Kolozsvárig, Szabadkától Pozsonyig, Budapesttől Dicsőszentmártonig ez Magyarország - minden külön értesítés helyett. Magyar kormány külső kényszer, nyomás vagy egyéni érdek hatására lemondhatott (és le is mondott) az ország és a nemzet kétharmadáról, de a magyarság sosem mondott le nemzetének és hazájának évezredes egységéről, amelyet 9 évtizede megtiportak antant hatalmak, mai szövetségeseink. Mi az a 9 évtized 9 évszázadhoz mérten? Kik ezek a percemberkék? Jöttment sehonnai nyerészkedők az Árpád-házhoz, a Hunyadiakhoz, a Rákócziakhoz képest.
Ez az új esztendő első Világpanorámája, és idén lesz 90 éve a trianoni gyalázatnak. A megcsonkított anyaországnak december 5. és egyéb szégyenek, gyávaságok, megalkuvások miatt meg kell követnie az elszakított nemzetrészeket Nyitrától Hunyadig, Ungtól a Szerémségig. A hitünk szerint új és nemzeti Parlamentnek elegendő többségével legkésőbb június 4-én 16 óra 30 perckor a magyar parlamentben és a Kossuth téren ki kell hirdetnie a kettős állampolgárságot, vagyis a magyar nemzet egységét (a magyar nemzet egységének kinyilvánításához nem elég az, ha megadjuk a kettős állampolgárságot az elszakított területeken élő magyaroknak. Azt már rég meg kellett volna adni nekik.). Csodálatos gesztus, jogos nemzetvédelmi lépés lenne ez, és éppen azon a napon, abban az órában, amidőn a versailles-i trianon palotában az euroantanti diktatúra kisantant, pánszláv és román csatlósai, valamint Ausztria javára 1920. június 4-én délután fél 5-kor felosztotta az ezeréves Magyarországot.
Mit érdekel minket, mit mond Brüsszel, meg Bratislava Pozsony, meg Bukarest meg Belgrád Nándorfehérvár? Az ő legszörnyűbb félelmük, ha Magyarországon végre a magyarság nemzeti érdekeit számon tartó és megvédő hatalom uralkodik majd, nem az őket kiszolgáló baloldali liberális szövetségesük, amey elkövette a legkedvesebbet a trianoni rabló utódállamok, orgazdák számára: legyöngítette Magyarországot, hogy képtelen legyen ellenállni. Mint 1918 őszén a Károlyi-Linder duó, amely leszerelte a Magyar Honvédséget, miközben az antant, a csehek, a románok és a szerbek ránk támadtak, és azt szakítottak ki Magyarországból, amit akartak, mert a budapesti euroantant-barát kormány nem engedte védekezni a hadsereget, kiszolgáltatta országrészeinket a megszállóknak.
Bezzeg a törökök fegyvert fogtak Kemal Atatürk vezetésével, és kizavarták az euroantanti hiénakat. Törökország nemzeti területei megmaradtak, és ma eurázsiai hatalom, amely nekünk lelki és gyakorlati szövetségesünk, hiszen a törököket ugyanúgy megalázza az euroantanti integráció azzal, hogy már emberemlékezet óta tárgyal velük, de nem engedi őket az Unióba, mint minket, akik ellen bárki, Szlovákia, de még Ukrajna is magyarellenes törvényt hozhat, brüsszeli tapsikolásra.
Unió ez? Igen. Antanti. Mint volt száz éve is, ugyanolyan célokkal. Csak most már a németek, osztrákok amerikanizálásával, a hájderek eltüntetésével mi, magyarok egyedül maradtunk. Pontosabban a törökökkel, és a Brüsszelben szintén ellenségnek, páriának tekintett oroszokkal. Két elvben ősellenségünkkel, akiket az euroantanti integráció lesöpörne a térképről, ha tehetné. Csak hát az európai szellemiség, pontosabban szellenet csak az orosz gáznak köszönhetően nem fagy meg. A kisegítő Nabucco meg török területen jönne ugyebár, mint más fontos gázvezetékek is. Így hát az Unió úgy gyalázza a törököket és az oroszokat, hogy közben belőlük él. Amíg még teheti.
Egyébiránt annak idején a törököt a Habsburgok és a nyugati hatalmak, így a Sztambullal cimboráló francia királyok engedték a nyakunkra az 1500-as években, az oroszokat pedig szintén a Habsburgok hozták a nyakunkra 1849-ben (mert maguktól képtelenek valának leverni a szabadságharcunkat) - és 1914-ben, amikor Tisza István magyar miniszterelnök volt az egyetlen, aki Bécsben ellenezte az első világháborúba való lépést. Mégis utóbb őt ölték meg (mert különc volt, és nem azt akarta, ami a "nagyok" érdeke volt. Ma a hasonlókat kirekesztőnek, náczinak, fasisztának, nyilasnak és hasonlóknak kiabálják). Minket meg feldaraboltak.
Okulnunk kéne már, mert ugye amidőn Európa végre 150 év után végre megmozdult és a Habsburgok igazán rátámadtak a törökre, mi magyarok már a Habsburg megszállás ellen harcoltunk, török támogatással, török szövetségben. A drégelyi, egri és szigetvári hősök utódai, Thököly, Zrínyi Ilona, majd fia, II. Rákóczi Ferenc török földre bujdosott, ott is halt meg. Kossuthék is oda menekültek. Tehát soha ne mondjuk, hogy soha. Hogy nekünk a török, az orosz ősellenségünk. Nem az. Azzá tették úgynevezett szövetségeseink, akik mindig cserben hagytak, még 1956-ban is, ugyebár. Hagyták, hogy elvérezzünk. Okuljunk végre, tanuljunk, hogy jövőnk másképp alakuljon, ne csak sodródjunk az árral láncáról leszakadt komp gyanánt.

2010-be léptünk hát.
Lehetne itt arról fröcsögni, hogy nem lesz könnyű év - de melyik év könnyű? A kérdés költői - természetesen egyik sem. Az úgy unalmas volna.

Újév napja van. Ilyenkor sokan fogadalmakat tesznek, melyeket aztán igyekeznek egész évben betartani. Én azt szoktam megfogadni, hogy nem fogadok meg semmit. Úgy a legtisztább. Nem újévkor kell elhatározni dolgokat. Ha az embernek eszébe jut valami, amit jó volna megcsinálni, nem várhat vele minden esetben újévig.

2010-be léptünk. Ez az év is lehet ugyanolyan, mint az eddigiek, vagy csak ugyanannyiban különböző a többitől, mint az eddigiek egymástól. Legfeljebb annyival más, hogy ez kerek tízes. De ennél sokkal többről van szó. Van remény.

Idén országgyűlési és helyhatósági választások vannak kilátásban.
Mint említettem, sorsdöntő lehet az idei év. 2011-ben lejár a magyar föld idegen kézbe adását akadályozó moratórium, ha azt a kormány nem hosszabbíttatja meg. Márpedig, ha ugyanaz a liberalista csürhe fog rajtunk élősködni továbbra is, akkor hiába várjuk tőlük a hosszabbítást. Azoknak ez nem érdekük. Az egyetlen párt, amely képviseli azt az érdeket, hogy a magyar föld magyar kézben maradjon, a Jobbik. Akiknek ez nem fontos, azok nyugodtan húzzák be az ikszet valamelyik jelenlegi parlamenti kirakatpártra. Akinek nem fontos, hogy az élősködő tolvajok elszámoljanak azzal, amit az elmúlt húsz évben műveltek az országgal, akinek nem fontos, hogy az országban visszaszoruljon a bűnözés, akinek nem fontos, hogy mi lesz velünk, magyarokkal, az essen csak gondolkodóba, dobjon fel érmét, kockázzon, vagy valahogy döntse csak el, hogy melyik kirakatpártot választja. Akinek mindez fontos, válassza a Jobbikot.

Többet most időhiány miatt nem írnék. Adjon az Isten mindenkinek sorsfordító, boldog új évet!